- sosstavds1

Felállítottuk a dunaszerdahelyi testvériskolánk kopjafáját!

    A HAT-14-02-0007 számú pályázatot - „Testvériskolai kapcsolat kiépítése a Felvidékkel” - a Miskolci Kós Károly Építőipari Szakközépiskola a dunaszerdahelyi magyar tannyelvű Építőipari Szakiskolával közösen nyerte el. A pályázatban mindkét iskola vállalta, hogy a tanulókkal egy-egy kopjafát készít, amelyet azután kölcsönösen felállítanak a másik iskola udvarán, ezzel is jelképezve a szétszakított nemzet együvé tartozását és összefogását.
Április 11-én érkeztünk haza Dunaszerdahelyről az öt napos testvériskolai látogatásunkról, magunkkal hozva az ottani tanulók által készített kopjafát. A kopjafa tartószerkezetét már az épületgépész tanulóink készítették el, az építészek pedig a ballagási ünnepségre bebetonozták az emlékoszlopot a „C” épület elé.  A dunaszerdahelyiek által készített kopjafa ünnepélyes átadására május 4-én a magyar írásbelit követően került sor, ahol az új testvériskolai kapcsolatot méltató szavak után a kopjafát ünnepélyesen megkoszorúztuk.
Az iskolánk udvarán a „C” épület előtt felállított dunaszerdahelyi testvériskolánk kopjafája, emlékeztet a két testvériskola együttműködésére és lehetőséget teremt minden év április 12-én a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapjára történő megemlékezésre.
Tekintsék meg a képeket.

Kocsis István

Április 7-11 között Dunaszerdahelyen jártak a Kós diákjai!

    A HAT-14-02-0007 számú pályázat „Testvériskolai kapcsolat kiépítése a Felvidékkel” keretében április 7-11 között a Miskolci Kós Károly Építőipari Szakközépiskola és Szakiskola 33 fős küldöttsége Dunaszerdahelyen járt a felvidéki magyar tannyelvű Építőipari Szakiskolában.
Az utazás előzményeként, 2014. november 3 és 7 között Miskolcon fogadtuk az új testvériskolánk küldöttségét, ahol megmutattuk nemzettársainknak régiónk történelmi, kulturális és idegenforgalmi nevezetességeit. A pályázatban mindkét iskola vállalta, hogy tanulóival egy-egy kopjafát készít, amelyet azután kölcsönösen felállítanak a másik iskola udvarán, ezzel is jelképezve a szétszakított nemzet együvé tartozását és összefogását. Az általunk készítendő kopjafát a sajóparti tantelepen, Pazicsák András tanár úr irányításával készítették el a tanulók, a felfogó vasszerkezet pedig az iskolai tanműhelyben készült el.
Dunaszerdahely felé vezető utunk során megtekintettük Budapest nevezetességeit. Megálltunk a Hősök terén, megtekintettük a Vajdahunyad várát és a Mezőgazdasági Múzeumot. Majd utunkat folytatva, Komárom-Komárnó nevezetességeit néztük meg. Késő estére érkeztünk Dunaszerdahelyre, ahol elfoglaltuk a szállásunkat. Másnap a testvériskolánkkal, az ott folyó szakképzésekkel ismerkedtünk, majd Dunaszerdahely nevezetességeit néztük meg. Sétáltunk a Makovecz Imre tervei alapján kialakított városközpontban, felkerestük a Vermes-villát, az 1848-as szabadságharc emlékművét, a Városi Művelődési Központot, az evangélikus, református és római katolikus templomot. Megtekintettük a dunaszerdahelyiek sport és nemzetszeretetének szimbólumává vált dunaszerdahelyi futballstadiont.
A szakmai program részeként ellátogattunk a bősi vízierőműhöz, ahol részletes ismertetést kaptunk az erőmű építéséről, a környezeti károk csökkentésére tett intézkedésekről, szemtanúi lehettünk a hajók zsilipellésének és megnézhettük a turbinacsarnokot, gépházakat is.
Feledhetetlen volt a hajdani magyar koronázási városba, Pozsonyba tett kirándulásunk. A Várban megtekintettük a Szent Márton-dómot, amely a 16. századtól a 19. század közepéig a magyar királyok és királynék koronázási temploma volt. Ezekben a századokban a magyar Szent Koronát a vár egyik tornyában őrizték, amelynek hű mását, - a magyar kormány ajándékaként - mi is megtekinthettük a felújított vártoronyban. Délután az ódon belvárost tekintettük meg, majd a Duna partján sétáltunk vissza az autóbuszhoz.
Másnap a két iskola diákjai különböző sportágakban (foci, kosárlabda, kötélmászás, floor ball, asztali tenisz) mérték össze tudásukat a tornaudvaron és az iskola tornatermében, majd a versenyek fáradalmait a termálfürdő meglátogatása során pihentük ki.
A dunaszerdahelyi program befejezéseként a kopjafánk ünnepélyes felállítására került sor, ahol a két intézmény igazgatója mondott köszöntő beszédet és apróbb ajándékok átadására került sor. A dunaszerdahelyi diákok által készített kopjafát pedig nagy nehezen elhelyeztük az autóbuszban.
A közös program a Vermes-villában rendezett emlékezetes esti ünnepi műsorral záródott. Másnap hazafelé, Győr városában álltunk meg, ahol a belváros nevezetességeit és a Hild József Építőipari Szakközépiskolában rendezett XXI. Nemzetközi Építész Diákkonferencia kiállítását tekintettük meg, amelyen iskolánk tanulói is sikeresen részt vettek.
A program végső zárásaként az iskolánk udvarán a „C” épület előtt állítjuk fel a dunaszerdahelyi testvériskolánk kopjafáját, amely az elkövetkezendőkben tanítványainknak jelzi a két testvériskola együttműködését és lehetőséget teremt minden év április 12-én a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapjára történő megemlékezésre.

Kocsis István

Miskolcra látogattak a dunaszerdahelyi Építészeti Szakközépiskola diákjai

  2014. november 3-tól 7-ig felejthetetlen tanulmányi kiránduláson vehettek részt a dunaszerdahelyi Építészeti Szakközépiskola diákjai Miskolcon, a „Határtalanul” pályázati program keretén belül.
  Az egy hetes tanulmányi kiránduláson, melynek célja a kapcsolatteremtés volt a dunaszerdahelyi Építészeti Szakközépiskola, illetve a miskolci Kós Károly Építőipari Szakközépiskola és Szakiskola diákjai között, 21 szlovákiai diák és 2 kísérőtanár vett részt, valamint a testvériskola számos diákja, tanára és maga az iskola igazgatója is.
  A kirándulás egy gyors komáromi látogatással kezdődött, melynek során a diákok megtekinthették Komárom nevezetességeit, majd Budapest felé vettük az irányt, ahol megnéztük a budai várat, a Halászbástyát, illetve végigsétáltunk a Lánchídon, majd meglátogattuk a kihagyhatatlan Hősök terét. Ezután kellemesen elfáradva folytattuk tovább az utunkat a célállomás felé, ahova este hat óra körül meg is érkeztünk. A szállást a Fazola Henrik Szakképző Iskola biztosította számunkra, ahonnan gyors szobafoglalás után elindultunk az esti városnéző körutunkra. Miskolc belvárosa lenyűgöző, ezernyi érdekességgel és látnivalóval, melyeket a hét folyamán meg is látogattunk hosszas séta körutjaink alkalmával. Múzeumok, szobrok, templomok sokasága fogadja az építészet iránt érdeklődőket, viszont a diákok figyelmét a Színészmúzeumban tett látogatásunk keltette fel, ahol szebbnél szebb kosztümökbe, színészi kellékekbe bújva fotózkodhattak. A várost elhagyva ellátogattunk a diósgyőri várba, ami szintén elvarázsolt bennünket, főként a páncélterem, ahol a bevállalósabbak szintén beöltözhettek középkori lovagnak. Hogy a sok séta után megpihenjünk, vendéglátóink elvittek bennünket a tapolcai barlangfürdőbe, ahol ámulva csodáltuk a természet eme csodás alkotását. A cseppkőbarlang belsejében kialakított fürdő egyedinek számít európai viszonylatban, szóval igencsak szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy eljutottunk ide és részesei lehettünk eme felejthetetlen élménynek.
      A városnézésen és a természet szépségeinek megtekintésén kívül vendéglátóink számos érdekes programot szerveztek diákjaink számára, melynek során megismerkedhettek a miskolci diákokkal, a pezsgő diákélettel, illetve közös munkán is részt vehettek, melyet nagyon élveztek.
      Bátran ki merem jelenteni, hogy minden diákunk kiválóan érezte magát a hét során, számos új élménnyel gazdagodott és olyan helyekre látogathatott el, ahova elképzelhető, hogy nem sodorja többé az élet. Ez egy kiváló csapatépítő hét volt számunkra, ahol a diákok nemcsak kulturálisan, de szociálisan is fejlődtek, és én, mint tanár nagyon örülök, hogy részt vehettem ebben a programban, mert lehetőségem nyílt jobban megismerni a diákjaimat, valamint lehetőségem nyílt bepillantani a magyarországi oktatásügybe, ezenfelül két kiváló magyar kollégával ismerkedhettem meg. Miskolc biztosan szép emlékként fog élni mindannyiunk emlékezetében, és külön örömmel tölt el, hogy a programban részt vevő diákok pozitív élményekkel gazdagodva tértek haza.